Mélyágy a hátsó kertben

- Prágai Tamás, író -

(A Deep Bed in the Back Yard c. post magyar fordítása/ Deep Bed in the Back Yard in Hungarian)

Sok kertszerető embert ismerek. Mégis, valljuk be, meglehetősen kevesen vállalják az aktív kertészkedéssel járó tortúrát, törődést. Korántsem állítom, hogy a kertészkedés helyettesíteni fogja az aktív pihenés olyan formáit, mint a tai-chi vagy a jóga, mégis, azt hiszem, a ház melletti kert aktívabb kihasználása sokunk számára új perspektívát nyújthat.

Ahogy a régi magyar nyelv mondja, magam is „szenvedelmes” (vagyis szenvedélyes) kertész vagyok, ezért szeretnék megosztani egy nagyon egyszerűen kivitelezhető tippet, ami az általánosan elterjedt „tuja-örökzöld-pázsit” kerthez képest eltérést jelnthet. Mi több, ezzel a nagyon egyszerű módszerrel megtermelhetjük zöldségszükségletünk jelentős részét, így egészséges és vonzó, friss növények kerülhetnek a vidéki konyha asztalára.

És az igazat megvallva, ez nem is elhanyagolható szempont. Tapasztaljuk, milyen nehéz jó minőségi zöldséghez, gyümölcshöz jutni vidéken. A hagyományos piac, ahol közvetlenül a termelőtől vásárolhatnánk meg az árut, jelenleg – bár ebben változást prognosztizálok! – nem tölti be hagyományos szerepét. És sokan vonakodunk attól, hogy zöld kedvenceink miatt a nagy áruházláncok zöldségespultját keressük fel.

Számunkra a legjobb megoldás a mélyágy. A mélyágy nagyon régi technológia, de tény, hogy a nyugati világban újabb reneszánszát éli. Két, nagyon egyszerű alapelvet jegyezzünk meg:

1. Először is, amikor a mélyágyat készítjük, jó mélyen (két ásónyom mélyen) forgassuk meg a talajt,

2. másodszor pedig: soha ne lépjünk a kész mélyágy talajára.

Az így előkészített, lágy és omlós talajban növényeink sokkal kedvezőbb körülmények között fejlődnek, sűrűbben ültethetők, így kis területről nagyobb mennyiséget szüretelhetünk.

Amire szükségünk van, az egy kicsi, napos terület a kertben. Árnyék vagy félárnyék, ha zöldséget szeretnénk, nem felel meg. Jelöljük ki az ágyás helyét jelzőkarókkal és zsineggel. Az ágyás szélessége maximum két méter lehet (ha szélesebb, akkor a közepét már nem érjük el, nem tudjuk művelni), de másfél méter az ideális. Így kényelmesen be tudunk nyúlni a nélkül, hogy az ágyásba tipornánk. Az ágyás hossza akármennyi lehet – amennyit kertünk enged, de az ágyás mindenképpen legyen körüljárható. Érdemes a helyét úgy tervezni, hogy fás-bokros terület előterében, de napjárta helyen feküdjön. Amint a jelöléssel elkészültünk, ragadjuk meg az ásót. A dolog neheze most következik. Először a föld felső rétegét távolítjuk el, egy ásónyom mélyen, a földet az ágyás egyik oldalára halmozzuk. A talaj felső rétegét borító gyeptéglákat tegyük külön. (Én az ágyás szélén sáncot szoktam képezni belőlük, így a talaj nem csorog vissza az árokba.) Amint egy ásónyom mélyen elkészültünk, következik a második réteg. Ezt is kitermeljük, és elhelyezzük az ágyás másik oldalán. Itt többnyire már nem termőtalajt, hanem rosszabb minőségű földet találunk.

A neheze megvan! Most következik a feltöltés. A hosszúkás gödör aljára gallyat, ágakat, kukoricaszárat, venyigét – el nem komposztálódott növényi szárat, zöld kerti „hulladékot” helyezünk jó tömören. Tapossuk is meg. Erre a durvább rétegre finomabb, felaprított nyesedék, forgács, lomb kerül. Akkor járunk jól hosszú ávon, ha gödröt taljszintig ilyen maradványokkal töltjük meg. Erre a „gyeptéglák” következnek. A zöld szálakkal átszött rögöket fejjel lefelé a gödörbe helyzzük (ez nyomja le alapozó növényeinket), így az élő talajban található növényi részek, gyökerek nem hajtanak majd ki. Kivétel: a tarack. Tarackot semmiképpen se helyezzünk vissza! A gyeptéglákra a felső, termékeny talajréteget helyezzük. Az alulról kiemelt, rosszabb minőségű talajt komposzttal, állati eredetű, érett trágyával keverjük el, így kerül az ágyás tetejére.

Szép, szabálytalan alakú, nagy méretű „sírhantot” kapunk. Mintha óriást temettünk volna el a kertben – de növényóriásunk, a mélyén heverő szerves anyag korhadása révén – konyhánkat hosszú éveken keresztül táplálni fogja. Ha akarunk, esztétikus és szabályos külsőt adhatunk a halomnak azzal, hogy széleit pallóval, kővel, téglamagasítással kerítjük. A magas ágyás technológiát könnyűszerrel kombinálhatjuk a mélyággyal.

Ezzel meg is volnánk. Mélyágyunk kényelmesen hever kertünk mélyén, várja a serény palánták, szorgos vetőmagok seregét. Nem csupán esztétikus színfolt, a lelki és spirituális öröm forrása, de testünk számára is folyamatos, szelíden kényszerítő edzőpálya. Arra vár, hogy friss, ökologikusan termelt zöldséggel lássa el a konyhát.